Székesfehérvár után utolsó kulturális állomásunk Veszprém volt. Ezek után csak kultúrálatlan részek következtek, úgyhogy a végét gyengébb idegzetűek csak saját felelősségre. De még addig is egy utolsó szép poszt ide.
Szóval, urunk végéhez közeledve, annak ellenére, hogy imádok autózni, már igencsak örültem ,hogy kevesebb, mint egy órát kell vezetni a két város között. Végül csak sikerült a legrövidebb utat háromszor megtenni, mivel mire megérkeztünk felhívtak előző szálláshelyünkről, hogy bizony a fényképezőgépem ottmaradt náluk. Úgyhogy vissza az egész. Halkan jegyzem meg, az a fényképező, amivel egy képet sem sikerült csinálnom egész úton, csak és kizárólag azért vettem ki a táskámból, hogy elhagyjam. Sikerült.
Azért hiába a sisszahívás, csak sikerült Veszprémbe befutnunk. Délelőtt, még mielőtt szállásunk után néztünk volna, bebarangoltuk a várat, és az óvárost. Déltájt aztán elfoglatuk a szállásunk, majd délután megnéztük az állatkertet. Három körül értünk oda, de még akkor is igen meleg volt. Az állatok ezért nem is szívesen produkálták magukat. Meg valószínű nekik nem volt jutalom ígérve. Sőt még zebuk se voltak. Ráadásul kísérőm még a létezésüket is kétségbe vonta, pedig én egészen kisgyerekként bizony láttam zebut a veszprémi állatkertben. Mindezek ellenére, az állatkert csodálatos volt. Szépen fel volt újítva, igényes kifutókkal, sok információval.
Estére aztán eléggé elfáradtunk, ezért hamar agyba keveredtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése