„A modern szellemtudomány, pl. az asztropozófia többféle sátánt különböztet meg. Jelenlegi korszakunkban különösen két ördögi erő tevékenykedik, az egyik Lucifer, a másiknak Ahrimán a neve. Lucifer, a fényhozó adta az embernek az intellektus fényét, vagy ha úgy tetszik, az almát a jó és a rossz tudásának fájáról. Valószínűleg őróla szül a görög legenda is arról, aki a tüzet ellopta az égből az emberek számára. Akkor még Prométheusznak nevezték. Jób Könyvének tanúsága szerint az Isteni teremtés birodalmába, a mi világunkba tartozik. „S eljöttek az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az úr előtt. És a Sátán is eljött közöttük.”
Lucifer csak itt a földi életben kísértő, a halál után segíti az emberi lelket. Sőt kísértőként is inkább erkölcsi „edzőpartnernek” tekinthető, aki annak örül, ha legyőzik kísértéseit. Továbbá soha nem kísért az intellektus területén, ami az ő ajándéka. Lucifer az érzelmek, az indulatok, az extázisok világában kísért. Ő a „forró ördög”. Ahreim idegen kozmoszból tör be Naprendszerünkbe. Ő a „hideg ördög” a száraz racionalitás, a jéghideg értelem kísértője. Ahreim nem képes teremteni, tehát lelkeket akar rabolni a maga számára. Dr. Rudolf Steiner szellemes megfogalmazása szerint a két sátán között tervszerű összeműködés van. Az egyik kinyitja az ajtót és a másik jön be rajta. Az extatikus lelkesedés átcsap földhöz ragadt racionalitásba és fordítva. Az ész örök társadalma egyszer csak elkezdi lenyakazni ellenfeleit.”
Lucifer csak itt a földi életben kísértő, a halál után segíti az emberi lelket. Sőt kísértőként is inkább erkölcsi „edzőpartnernek” tekinthető, aki annak örül, ha legyőzik kísértéseit. Továbbá soha nem kísért az intellektus területén, ami az ő ajándéka. Lucifer az érzelmek, az indulatok, az extázisok világában kísért. Ő a „forró ördög”. Ahreim idegen kozmoszból tör be Naprendszerünkbe. Ő a „hideg ördög” a száraz racionalitás, a jéghideg értelem kísértője. Ahreim nem képes teremteni, tehát lelkeket akar rabolni a maga számára. Dr. Rudolf Steiner szellemes megfogalmazása szerint a két sátán között tervszerű összeműködés van. Az egyik kinyitja az ajtót és a másik jön be rajta. Az extatikus lelkesedés átcsap földhöz ragadt racionalitásba és fordítva. Az ész örök társadalma egyszer csak elkezdi lenyakazni ellenfeleit.”
Popper Péter
Érzem, mostanában a racionalitás ördöge kísért. Nem az a hirtelen fejjel rohanok a falnak. Azt, ha kezelni nem is tudom, de megtanultam vele együtt élni. Mikor kicsit távolabbról szemlélem a terveimet, hideg borzongás fut végig rajtam annak kíméletlensége sőt mondhatni gonoszsága láttán.
