Utolsó nap Veszprémből Zamárdi felé vettük az irányt, hogy körutunkat egy fesztiválnappal koronázzuk meg, ahol kedvenc DJ-met terveztük meghallgatni.
Az utat Tihanyból komppal tettük meg, megúsztatva honi tengerünkön a sárkányt. Zamárdiban aztán hamar rátaláltunk a már egy napja ott italozó ex albitársaimra. Gyorsan csatlakoztunk is köreikhez, persze szigorúan alkoholfree üzemmódban, lévén éjszaka nekem még haza kellett vezetnem, másnap ugyanis várt a meló.
Ez a nap nem sok mindenről szólt, csak kávézásról, parton heverészésről, budiban alvó sorstársakról, meg egy szánalmas koncertről. Az annyira vágyott koncert ugyanis olyan gyér volt, hogy félúton úgy döntöttem, elindulok haza, meg se várom a végét. Nálam így múlt el Fatboy Slim dicsősége.
Végül egy redbull társaságában balesetmentesen hazavezettem, majd másnap kipihenten, mentem dolgozni.
2008. július 21., hétfő
Zebuk pedig léteznek
Székesfehérvár után utolsó kulturális állomásunk Veszprém volt. Ezek után csak kultúrálatlan részek következtek, úgyhogy a végét gyengébb idegzetűek csak saját felelősségre. De még addig is egy utolsó szép poszt ide.
Szóval, urunk végéhez közeledve, annak ellenére, hogy imádok autózni, már igencsak örültem ,hogy kevesebb, mint egy órát kell vezetni a két város között. Végül csak sikerült a legrövidebb utat háromszor megtenni, mivel mire megérkeztünk felhívtak előző szálláshelyünkről, hogy bizony a fényképezőgépem ottmaradt náluk. Úgyhogy vissza az egész. Halkan jegyzem meg, az a fényképező, amivel egy képet sem sikerült csinálnom egész úton, csak és kizárólag azért vettem ki a táskámból, hogy elhagyjam. Sikerült.
Azért hiába a sisszahívás, csak sikerült Veszprémbe befutnunk. Délelőtt, még mielőtt szállásunk után néztünk volna, bebarangoltuk a várat, és az óvárost. Déltájt aztán elfoglatuk a szállásunk, majd délután megnéztük az állatkertet. Három körül értünk oda, de még akkor is igen meleg volt. Az állatok ezért nem is szívesen produkálták magukat. Meg valószínű nekik nem volt jutalom ígérve. Sőt még zebuk se voltak. Ráadásul kísérőm még a létezésüket is kétségbe vonta, pedig én egészen kisgyerekként bizony láttam zebut a veszprémi állatkertben. Mindezek ellenére, az állatkert csodálatos volt. Szépen fel volt újítva, igényes kifutókkal, sok információval.
Estére aztán eléggé elfáradtunk, ezért hamar agyba keveredtünk.
Szóval, urunk végéhez közeledve, annak ellenére, hogy imádok autózni, már igencsak örültem ,hogy kevesebb, mint egy órát kell vezetni a két város között. Végül csak sikerült a legrövidebb utat háromszor megtenni, mivel mire megérkeztünk felhívtak előző szálláshelyünkről, hogy bizony a fényképezőgépem ottmaradt náluk. Úgyhogy vissza az egész. Halkan jegyzem meg, az a fényképező, amivel egy képet sem sikerült csinálnom egész úton, csak és kizárólag azért vettem ki a táskámból, hogy elhagyjam. Sikerült.
Azért hiába a sisszahívás, csak sikerült Veszprémbe befutnunk. Délelőtt, még mielőtt szállásunk után néztünk volna, bebarangoltuk a várat, és az óvárost. Déltájt aztán elfoglatuk a szállásunk, majd délután megnéztük az állatkertet. Három körül értünk oda, de még akkor is igen meleg volt. Az állatok ezért nem is szívesen produkálták magukat. Meg valószínű nekik nem volt jutalom ígérve. Sőt még zebuk se voltak. Ráadásul kísérőm még a létezésüket is kétségbe vonta, pedig én egészen kisgyerekként bizony láttam zebut a veszprémi állatkertben. Mindezek ellenére, az állatkert csodálatos volt. Szépen fel volt újítva, igényes kifutókkal, sok információval.
Estére aztán eléggé elfáradtunk, ezért hamar agyba keveredtünk.
Székesfehérvár
Szinte egész délelőtt autóztunk Szegedről Székesfehérvárra. Ezek után kellemes meglepetés volt, hogy az utazásunk legszínvonalasabb szállására csöppentünk. És bizony a recepciós kislány is elvihette a hét legszebb recepciósa díjat. Miután összekaptuk magunkat, sétáltunk egyet a belvárosban, majd megnéztük rendre a bazilika altemplomát, a bazilikát, valamint a mellette álló kápolnát. A bazilika altemplomában, a templomot felvigyázó, szerintem pap bácsi, hosszasan, és érdekfeszítően mesélt, először az altemplomról, majd a bazilikáról, végül pedig az egész városról. Ezek után elmentünk köveket nézegetni, a romkertbe. Szép, patinás kövek voltak, mind.
Aztán a délután legmelegebb részét azzal töltöttük, hogy kisétáltunk abba a vendéglőbe, amit a tourinformban ajánlottak és rohadt messze volt, mind a belvárostól, mind a tourinformtól. A konyhájuk az jó volt, kétségtele, de az út odáig nem talán a hét legrosszabb sétája volt.
Az éj leszálltával aztán elautókáztunk a Velencei tóhoz, hogy holdsugárnál fürdőzzünk egyet, ami elég jó ötletnek bizonyult. Egyetlen félszem az volt, hogy meglovasítják a kocsi kulcsait a parton, de senki nem tett ilyet. Végül még hazafelé, egy hirtelen ötlettől vezérelve Pákozd felé vettük az irányt, hogy a kocsi reflektorának fényében megtekintsük a Pákozdi csata emlékére állított művet.
Aztán a délután legmelegebb részét azzal töltöttük, hogy kisétáltunk abba a vendéglőbe, amit a tourinformban ajánlottak és rohadt messze volt, mind a belvárostól, mind a tourinformtól. A konyhájuk az jó volt, kétségtele, de az út odáig nem talán a hét legrosszabb sétája volt.
Az éj leszálltával aztán elautókáztunk a Velencei tóhoz, hogy holdsugárnál fürdőzzünk egyet, ami elég jó ötletnek bizonyult. Egyetlen félszem az volt, hogy meglovasítják a kocsi kulcsait a parton, de senki nem tett ilyet. Végül még hazafelé, egy hirtelen ötlettől vezérelve Pákozd felé vettük az irányt, hogy a kocsi reflektorának fényében megtekintsük a Pákozdi csata emlékére állított művet.
Szeged
Csak így egyszerűen. Átautóztunk Pécsről Szegedre. Az út szép volt, de semmi extra. Egyedüli érdekessége néhány döglött csirke volt, ami elszórva szegélyezte utunkat egészen a Pick szalámigyárig. Szegények biztos valami teherkocsiról hullottak alá.
Szegeden aztán kiderült, hogy bizony nem minden magyar panzióban igaz, hogy 12-kor lehet beköltözni, érkezés napján 10-re meg ki kell költözni távozás napján. Mindegy is, meglett a szálás, amíg pedig várakoznunk kellett, elmentünk fagyizni a belvárosba. A szállás elfoglalása után elmentünk sétálni a vadasparkba. Majdnem loptam egy szurikátát, de aztán inkább nem vettem el a fatönk tetejéről, ahová őrségbe állították. Ezen túl pedig hallottuk bőgni az oroszlánokat. Szerintem minden állatnak meg volt határozva, hogy mennyi extra produkció után mennyi extra kaját kapnak, mert elég komolyan próbálta mindenki produkálni magát a látogatóknak, nem úgy, mint a veszprémi állatkertben. De erről majd napján.
Vadaspark után kajáztunk, végül pedig sétáltunk a Tisza parton egyet. A városból elég keveset láttam. Idegenvezetőm, nem volt egy nagy Szeged szerelmes, de hát én sem tudnék senkit kielégítően körbe kalauzolni Debrecenen. Persze Eger más lenne, dehát Eger, az Eger. Este végezetül még visszamentünk sétálni, és találtunk egy hangulatos kis helyet, ott aztán boroztunk, lassan mondhatom, szokásunkhoz híven. Kiváló villányi boruk volt.
Szörnyű, de Szegedről csak ennyit tudok írni, illetve, hogy volt egy szabadtéri hely, ahol Macskafogót vetítettek, de nem ültünk be.
Szegeden aztán kiderült, hogy bizony nem minden magyar panzióban igaz, hogy 12-kor lehet beköltözni, érkezés napján 10-re meg ki kell költözni távozás napján. Mindegy is, meglett a szálás, amíg pedig várakoznunk kellett, elmentünk fagyizni a belvárosba. A szállás elfoglalása után elmentünk sétálni a vadasparkba. Majdnem loptam egy szurikátát, de aztán inkább nem vettem el a fatönk tetejéről, ahová őrségbe állították. Ezen túl pedig hallottuk bőgni az oroszlánokat. Szerintem minden állatnak meg volt határozva, hogy mennyi extra produkció után mennyi extra kaját kapnak, mert elég komolyan próbálta mindenki produkálni magát a látogatóknak, nem úgy, mint a veszprémi állatkertben. De erről majd napján.
Vadaspark után kajáztunk, végül pedig sétáltunk a Tisza parton egyet. A városból elég keveset láttam. Idegenvezetőm, nem volt egy nagy Szeged szerelmes, de hát én sem tudnék senkit kielégítően körbe kalauzolni Debrecenen. Persze Eger más lenne, dehát Eger, az Eger. Este végezetül még visszamentünk sétálni, és találtunk egy hangulatos kis helyet, ott aztán boroztunk, lassan mondhatom, szokásunkhoz híven. Kiváló villányi boruk volt.
Szörnyű, de Szegedről csak ennyit tudok írni, illetve, hogy volt egy szabadtéri hely, ahol Macskafogót vetítettek, de nem ültünk be.
2008. július 17., csütörtök
Áááááááááá, vrümmmmm, 66 Pécs
Még mindig remeg a kezem, ha eszembe jut. Kaposvárról ugyanis a 66-os úton mentünk be Pécsre. Ez volt az a pillanat, amikor kiteljesedett mindaz, amiért belevágtam ebbe az utazásba. Egy hét kabrió ride körbe az országon, fanatikus vagyok, de kérem, mindenkinek, aki nem csak azért utazik, hogy eljusson A-ból B-be, ajánlanám a 66-os utat kis hazánkban. Én a kicsi kocsimmal, azt hiszem, kicsit túlzásba is vittem a dolgot. Sikerült minden kanyart négy kerék csúsztatva bevennem. Ha szegény hondám hátsókerekes lenne volna, tuti átcsapott volna driftbe a dolog, de nem elégedetlenkedem. Viszont leírni sem tudom. Ha arra jártok, próbáljátok ki. Padlógáz!
Végül megúsztuk, és nem fogtunk szalagkorlátot, sőt felfelé kullogó, vagy lefelé száguldó kamion alá sem szorultunk be. Épségben beértünk Pécsre, ahol annak rendje és módja szerint el is tévedtünk. Már éppen nagy volt a fejem, mikor megkérdeztem egy kedves járókelőt, ugyan ossza már meg velem, hol a szállásunk. Az ipse csak magyaráz, magyaráz, én meg nézem, nézem, gyanúsan ismerős ez nekem. Rákérdeztem, igazam lett. Mint kiderült kedves útbaigazítónk kedvenc hazai zenekarom gitárosa volt, aki mellesleg Pécsett lakik. Ezúton is köszönet az útbaigazításért művész úr! Azért a dologhoz hozzátenném, hogy akkora extázisba kerültem, hogy sikerült ismét eltévednem. Sebaj, lesz mit mesélnem a kocsmában. Meglett a szállás, sőt mint kiderült a sárkányt sem kell az utcán altatnom, került neki is mélygarázs.
Ezek után nagy boldogan belevetettük magunkat a városba. Pécs szép, és sok a látnivaló. Annyira, hogy szelektálnunk kellett, mit nézünk meg. Még így is elég sok minden belefért. Sikerült megnézni a Dómot, az ókeresztény temetőt, Csontváry kiállítását, a Zsolnai múzeumot, a Vasarelyt sajna elvitték, ezért az kimaradt. Emellett jutott még időnk egy hatalmas sétára a belvárosban. Aztán tartottunk egy kis sziesztát, majd nekiindultunk valami harapnivalót nézni. Egyből szembe is jött egy borbolt, ahol egy kedves idős hölgy ajánlott kiváló Cirfandit Majd pedig az ő ajánlására betértünk a Krúdy étterembe, ahol igazán jót ettünk. Az étterem békebeli hangulatot árasztott, szecessziós képekkel, korabeli plakátokkal. Kiváló ételeket szolgáltak fel, amihez szinte kötelezően fröccsöt ittunk. A végén az eperpálinka elmaradt, de a hangulatot annyira sikerült elkapnom, hogy azonnal döntöttem, Krúdyt fogok olvasni. Valahogy úgy jött ez, mint Prágában anno Kafka, hozta magával a város. Ahogy akkor is még sikerült egy kicsit Kafkával tovább éltetnem magamban a város hangulatát, most is így van ez. Krúdyt olvasva kicsit még velem van a város, és az utazás egy hete, amiről épp írok. Na de vissza Pécshez. Szóval elkapott a hangulat, és mivel találtunk egy nyitott antikváriumot, benéztünk, hogy vegyek egy Krúdy válogatást. Az eladó pedig rögtön rám sózott hármat, szinte egy áráért. A hely maga tipikus antikvárium volt, régi könyvek illatával, és hegyeivel. De az eladó valami zseniális kereskedő volt. Egy fiatal srác, aki tökéletesen tudta, hogyan beszéljen lyukat az ember hasába. Az eszkimók úgy vettek volna tőle havat, hogy közben boldogok, hogy milyen jó üzletet csináltak. És tényleg. Én is boldogan, és teljesen elégedetten távoztam könyvtáram újabb darabjaival hónom alatt, és a mai napig nem bántam meg, hogy rám beszélte a plusz két kötetet.
Este persze megittuk a Cirfandit, ami igen jó választásnak bizonyult.
Végül megúsztuk, és nem fogtunk szalagkorlátot, sőt felfelé kullogó, vagy lefelé száguldó kamion alá sem szorultunk be. Épségben beértünk Pécsre, ahol annak rendje és módja szerint el is tévedtünk. Már éppen nagy volt a fejem, mikor megkérdeztem egy kedves járókelőt, ugyan ossza már meg velem, hol a szállásunk. Az ipse csak magyaráz, magyaráz, én meg nézem, nézem, gyanúsan ismerős ez nekem. Rákérdeztem, igazam lett. Mint kiderült kedves útbaigazítónk kedvenc hazai zenekarom gitárosa volt, aki mellesleg Pécsett lakik. Ezúton is köszönet az útbaigazításért művész úr! Azért a dologhoz hozzátenném, hogy akkora extázisba kerültem, hogy sikerült ismét eltévednem. Sebaj, lesz mit mesélnem a kocsmában. Meglett a szállás, sőt mint kiderült a sárkányt sem kell az utcán altatnom, került neki is mélygarázs.
Ezek után nagy boldogan belevetettük magunkat a városba. Pécs szép, és sok a látnivaló. Annyira, hogy szelektálnunk kellett, mit nézünk meg. Még így is elég sok minden belefért. Sikerült megnézni a Dómot, az ókeresztény temetőt, Csontváry kiállítását, a Zsolnai múzeumot, a Vasarelyt sajna elvitték, ezért az kimaradt. Emellett jutott még időnk egy hatalmas sétára a belvárosban. Aztán tartottunk egy kis sziesztát, majd nekiindultunk valami harapnivalót nézni. Egyből szembe is jött egy borbolt, ahol egy kedves idős hölgy ajánlott kiváló Cirfandit Majd pedig az ő ajánlására betértünk a Krúdy étterembe, ahol igazán jót ettünk. Az étterem békebeli hangulatot árasztott, szecessziós képekkel, korabeli plakátokkal. Kiváló ételeket szolgáltak fel, amihez szinte kötelezően fröccsöt ittunk. A végén az eperpálinka elmaradt, de a hangulatot annyira sikerült elkapnom, hogy azonnal döntöttem, Krúdyt fogok olvasni. Valahogy úgy jött ez, mint Prágában anno Kafka, hozta magával a város. Ahogy akkor is még sikerült egy kicsit Kafkával tovább éltetnem magamban a város hangulatát, most is így van ez. Krúdyt olvasva kicsit még velem van a város, és az utazás egy hete, amiről épp írok. Na de vissza Pécshez. Szóval elkapott a hangulat, és mivel találtunk egy nyitott antikváriumot, benéztünk, hogy vegyek egy Krúdy válogatást. Az eladó pedig rögtön rám sózott hármat, szinte egy áráért. A hely maga tipikus antikvárium volt, régi könyvek illatával, és hegyeivel. De az eladó valami zseniális kereskedő volt. Egy fiatal srác, aki tökéletesen tudta, hogyan beszéljen lyukat az ember hasába. Az eszkimók úgy vettek volna tőle havat, hogy közben boldogok, hogy milyen jó üzletet csináltak. És tényleg. Én is boldogan, és teljesen elégedetten távoztam könyvtáram újabb darabjaival hónom alatt, és a mai napig nem bántam meg, hogy rám beszélte a plusz két kötetet.
Este persze megittuk a Cirfandit, ami igen jó választásnak bizonyult.
Helikonos Kaposvár
Reggel nagy örömmel hagytuk magunk mögött Szombathelyt, hogy Keszthely érintésével eljussunk Kaposvárra. Valami miatt úgy éreztük, feltétlenül látnunk kell a híres Festetics, vagy Helikon kastélyt. Már mikor odaértünk, kicsit feszült voltam, láttán a sort, ami a kastély csodás kertjében kígyózott. És az emberek arra vártak mind, hogy bejussanak az ódon épületbe. De át egyszer élünk, ezt a micsodát meg illik látni, hát beálltunk a sorba. Végül is a sorra panasz nem volt, mert viszonylag gyorsan haladt, hanem a pénztárnál a néni, ha sí maszkot visel, és stukkert nyom az orcámba, na akkor sem éreztem volna jobban, hogy ez biza’ rablás. Bent a kastélyban aztán sikerült bekeverednünk két rivális nyugdíjasklub közé. Volt ám csiszi-csoszi, a papucsokban, amit a bejáratnál kiosztottak, hogy az éjszakás takarítóbrigádnak ne kelljen padlót is vikszolnia. Aztán arról nem is beszélek, hogy szinte sehol, semmilyen információt nem leltünk arról, hogy mit is látunk éppen, sehol egy cetli, vagy tájékoztató leírás, így most csak annyit tudok mondani, hogy sok szép régi bútor, váza, óra, és festmény volt, amik fogalmam sincs kiket ábrázoltak.
Vettünk még jegyet a fantasztikus borospincébe, de mivel kocsival voltunk csak látogató és nem kóstoló jegyet. Nem is volt baj, hogy így döntöttünk, mert mikor másodjára tolták el a csoportos indulás időpontját, akkor úgy döntöttünk, kihagyjuk a dolgot.
Elautóztunk Kaposvárra, ahol sikerült pont a szállásunk előtt megkérdezni, hogy hol a szállásunk, és a megkérdezettnek sikerült elvezetnie minket a belváros másik felére. Azért mi kitoltunk a világgal, és sokára bár, de megtaláltuk a szállást. Ez a hely kapja a legkorrektebb, leg igényesebb szállásnak járó díjat a hétről. Az árban benne volt a légkondi és a reggeli, szép és igényes volt a szoba, és úgy általában minden klappolt.
Viszont a városban semmi extra nem volt. Persze lehet, hogy már fáradtak voltunk, és csak azért nem kapott meg igazán a város hangulata. Estebédeltünk a panzióhoz tartozó étteremben, mialatt a helység budijából nagyszabású ácsmesterek szabadítottak ki egy joviális idős hölgyet. Szóval, még a sekélyes szórakozásunk is megvolt. Este aztán sétáltunk egyet a belvárosban, ami olyan jól sikerült, hogy sikerült kisétálni az egész városból, aztán hamar nyugovóra tértünk.
Vettünk még jegyet a fantasztikus borospincébe, de mivel kocsival voltunk csak látogató és nem kóstoló jegyet. Nem is volt baj, hogy így döntöttünk, mert mikor másodjára tolták el a csoportos indulás időpontját, akkor úgy döntöttünk, kihagyjuk a dolgot.
Elautóztunk Kaposvárra, ahol sikerült pont a szállásunk előtt megkérdezni, hogy hol a szállásunk, és a megkérdezettnek sikerült elvezetnie minket a belváros másik felére. Azért mi kitoltunk a világgal, és sokára bár, de megtaláltuk a szállást. Ez a hely kapja a legkorrektebb, leg igényesebb szállásnak járó díjat a hétről. Az árban benne volt a légkondi és a reggeli, szép és igényes volt a szoba, és úgy általában minden klappolt.
Viszont a városban semmi extra nem volt. Persze lehet, hogy már fáradtak voltunk, és csak azért nem kapott meg igazán a város hangulata. Estebédeltünk a panzióhoz tartozó étteremben, mialatt a helység budijából nagyszabású ácsmesterek szabadítottak ki egy joviális idős hölgyet. Szóval, még a sekélyes szórakozásunk is megvolt. Este aztán sétáltunk egyet a belvárosban, ami olyan jól sikerült, hogy sikerült kisétálni az egész városból, aztán hamar nyugovóra tértünk.
Hétfő, Szombat, hely
Másnap reggel közvetlenül a reggeli után útra keltünk és elautókázunk egészen Szombathelyig. Miután megtaláltuk a kempinget, ahol emlékeim és feljegyzéseim szerint a szállást foglaltam, kiderült, hogy valami nem kerek. Senki nem emlékezett az én szállásfoglalásomra, de még csak fel sem volt írva náluk semmi. Végül nem aludtunk az árokparton, mert volt szabad faházuk, pont, mint amilyet szerettem volna, - illetve kicsit lepukkantabb – de azért sikerült belém rakni az ideget. A következő mutatvány a bojlerrel volt. Merthogy meleg víz az nem volt, pedig összkomfortos faházunk volt, illetve dehogy volt összkomfortos, távol állt az attól, és még meleg víz sem volt, pedig olyan szép nagy bojler volt a falra akasztva, hogy joggal várta volna az ember. Gondoltam szóvá teszem a dolgot. Mondom a kishölgynek, mi az újság odabent a házban, erre ő teljes nyugalommal mondja, hogy persze hogy nincs meleg víz, mert az csak akkor van, ha fűtés is. Na, mondtam, akkor uccu neki, épp úgyis lehűlőben az idő, meg jön a vihar, inkább ne fázzunk, de legyen meleg vizünk. Erre ugrasztották „Józsit” a szakembert, aki első látásra sem volt már szomjas. Szakink nagy szakértelemről tanúbizonyságot téve hátra ment a faház mögé, majd kis idő múlva visszajött, hogy minden ok, kész a meleg víz. Én bebattyogok kisházba, nézem okosan a bojlert, nyitom a csapot, de semmi változás. Nézem a bojler kis lámpácskáját, ami üzembiztosságot jelez, de ugyanúgy semmi életre utaló jelet nem mutat. Nagy bután csavargatom kicsit az egyetlen csavaróját, de semmi. Kimegyek, szólok a nagy tudású szakinknak, hogy szerintem valami még mindig nem oké. Bejön a faházba, pálinkagőzöstül, mindenestül, okosan csavargatja a bojler egyetlen csavargatóját, majd még okosabban elzárja, majd megnyitja a bojler felé vezető vízcsapot, de semmi. Na akkor megnyugtat, hogy van közös zuhanyzó, és ott biza van meleg víz. Köszi!
Ezek után elhagytuk a szállást. Ennyi feszkó épp elég volt nekem nyaralásra. Elmentünk sétálni egy nagyot az egyik közeli arborétumba. Mint kiderült a sok turista látnivaló közül egyedül ez volt nyitva, lévén hétfő volt. Az arborétum egyébként nagyon szép volt, sok-sok növénnyel, és szép tavas, patakos, vízparti megoldásokkal.
Később még sétáltunk a város főterén is. Estére aztán egy balatonfelvidéki savignon blanc-al húzódtunk be hideg vizes faházunkba a vihar elől, ami még az első bekezdésben készült leszakadni. Végül vihar nem lett ,viszont a meleg víz hajnalra megérkezett. Valószínűsítem, hogy a bojler egyetlen baja a kis üzemképességet jelző lámpa meghibásodása volt, valamint sok idő kellett neki, míg a víz felmelegszik. Azért minden hátránya, és „Józsija” ellenére ez a kemping volt a legolcsóbb szállásunk a héten.
Ezek után elhagytuk a szállást. Ennyi feszkó épp elég volt nekem nyaralásra. Elmentünk sétálni egy nagyot az egyik közeli arborétumba. Mint kiderült a sok turista látnivaló közül egyedül ez volt nyitva, lévén hétfő volt. Az arborétum egyébként nagyon szép volt, sok-sok növénnyel, és szép tavas, patakos, vízparti megoldásokkal.
Később még sétáltunk a város főterén is. Estére aztán egy balatonfelvidéki savignon blanc-al húzódtunk be hideg vizes faházunkba a vihar elől, ami még az első bekezdésben készült leszakadni. Végül vihar nem lett ,viszont a meleg víz hajnalra megérkezett. Valószínűsítem, hogy a bojler egyetlen baja a kis üzemképességet jelző lámpa meghibásodása volt, valamint sok idő kellett neki, míg a víz felmelegszik. Azért minden hátránya, és „Józsija” ellenére ez a kemping volt a legolcsóbb szállásunk a héten.
Másnap Sopron
Sopron kicsit köhögve indult. Egy hirtelen fesztiváli nap, kocsiban alvással megspékelve. Nem vagyok már tizenéves, reggelre pedig a hangom is elvitte magával kedvenc punk rock zenekarom. Azért egy kiadós kávé, egy nevetségesen lassú kiszolgálókkal megáldott kávézóban helyrerázott. Miután megkerestem éjszakai szállásomat, Kicsit szégyelltem magam, totál „fesztiválosan” bemenni akárhová, nem még abba az egyébként kifogástalan panzióba, ahol az estét fogom tölteni. Cserébe a recepciós lányt biztos jól megleptem, mikor egy óra múlva „well formed” jöttem le a szobából. Egyébként a recis kislány elvitte a leghosszabb és leghegyesebb körmű recepciósnak járó díjat a héten.
Elmentem a vasútállomásra, következő hetem útitársáért, aki késve bár, de vonattal érkezett. Némi délutáni szieszta után pedig sétáltunk egyet a belvárosban. A Tűztorony és egy főként Dali könyvillusztrációiból álló ideiglenes kiállítás volt, amivel adtunk a kultúrának. Este még elzarándokoltunk a Fertő tó partjára, ahol mólóról lábat vízbe lógatás történt, kellemes esti szélben. Késő esténket aztán egy palack soproni kékfrankos rozé mellett töltöttünk, mely joggal kiérdemelte a hét legrosszabb borát.
Elmentem a vasútállomásra, következő hetem útitársáért, aki késve bár, de vonattal érkezett. Némi délutáni szieszta után pedig sétáltunk egyet a belvárosban. A Tűztorony és egy főként Dali könyvillusztrációiból álló ideiglenes kiállítás volt, amivel adtunk a kultúrának. Este még elzarándokoltunk a Fertő tó partjára, ahol mólóról lábat vízbe lógatás történt, kellemes esti szélben. Késő esténket aztán egy palack soproni kékfrankos rozé mellett töltöttünk, mely joggal kiérdemelte a hét legrosszabb borát.
Nulladik nap
A nyaralás valamikor péntek este kezdődött, egy barátoméknál. Sikerült kamaszosan berúgnom, úgyhogy szinte a szobájuk padlójáról indultam – indultunk – Sopronba. Éppen Volt fesztivál volt, és mi bizony oda igyekeztünk, hogy megnézzük, milyen is gyermekkorunk kaliforniai punk bandája élőben. Ez a nap tipikus fesztiváli nap volt. Délre ért kis karavánunk a tett helyszínére, és bizony alig állítottuk le autóinkat, máris nagy lendülettel vetettük magunkat a fesztivál sűrűjébe. Végül is túl sok koncertre nem jutottunk el, viszont van az a Self Esteem, amit az Offspring kiválóan tud prezentálni élőben.
Memoárjaim utazásaimról
A múlt héten nyaralni voltam. Körbejártam az ország nyugati felét. Előtte sokat töprengtem, a hogyanon, s mikénten. Kivel, mivel, hová pontosan. Volt olyan variáció, hogy viszek laptopot, és majd jól blogolok minden nap, de végül is elvetettem, és a kütyümentes nyaralást választottam. Szürke hétköznapokon úgyis látok elég gépet. Ugyanezzel a lendülettel egyébként kikerült a GPS is a kocsiból. Sőt, bár fényképező volt nálam, egyszer sem nyomtam meg az exponálót, csak ottfelejtettem az egyik szálláson, de erről később.
Még mielőtt belekezdenék memoárjaimba, a tervről pár szót. Úgy gondoltam, beutazom azokat a városokat kishazámban, ahol még nem jártam, de szeretnék eljutni. Hogy terheimet könnyítsem, kafetériában választottam üdülési csekket. Az utazás előkészületei alatt a neten kinéztem, majd telefonon foglaltam jó előre szállást, hogy biztos elfogyjon az üdülési csekk. Két szempont volt minden szállásnál. Térkép szerint közel legyen a belvároshoz, és elfogadják az üdülési csekket. Art hiszem, minden szállásomat fogom jellemezni.
Még mielőtt belekezdenék memoárjaimba, a tervről pár szót. Úgy gondoltam, beutazom azokat a városokat kishazámban, ahol még nem jártam, de szeretnék eljutni. Hogy terheimet könnyítsem, kafetériában választottam üdülési csekket. Az utazás előkészületei alatt a neten kinéztem, majd telefonon foglaltam jó előre szállást, hogy biztos elfogyjon az üdülési csekk. Két szempont volt minden szállásnál. Térkép szerint közel legyen a belvároshoz, és elfogadják az üdülési csekket. Art hiszem, minden szállásomat fogom jellemezni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)