Új albérletbe költöztem. Szerettem volna dokumentálni a folyamatot fényképekkel, de sajnos nem sikerült. Sőt még egy kumma fotót se csináltam az új helyről. Mindegy is. Leírom, szavakban a végeredményt. Úgy kezdődött a dolog, hogy mikor megnéztem a szobát elfelejtettem erősen megfigyelni a fal színét. Azzal voltam eltelve, hogy egy szép nagy világos szobám lesz. Ami igaz is, csak hát a fal meg lila-krémszínű tapétával van borítva. Ez a tény kicsit furán érintett, mikor másodjára ott voltam, dehát ez van.
Aszóval, ami várt ott az világos parketta, a felt említett tapéta, egy nagyon szakadt csillár, két szalagpolc a falon, egy teljesem használhatatlan ágy, és egy rozoga polcos szekrény. A pénznek és időnek pedig eléggé szűkében voltam. Sebtében kellett bútor vásárolnom, szállítanom, csomagolnom, költöznöm, és takarítanom. De sikerült a minimálbér feléből szereznem egy szép nagy asztalt, egy gardróbnak csúfolt félig eltakart, de azért még épp desgin-os cső vázat, egy normális széket, és két darab egy személyes szivacsot szereznem. Az első estém ezeknek a beszerzésével, elfuvarozásával, majd összeszerelésével telt. Másnap átfuvaroztam az összes cuccomat, leszámítva az egy napra szükséges ruhámat, meg tisztálkodási szereimet. Aztán elmentem Egerbe hosszúhétvégézni.
Vasárnap este beköltöztem. Tettem egy reménytelen kísérletet, a régi ágy és az új matracok kombinációjával, de az éjszaka közepére körvonalazódott, hogy az ágynak mennie kell. Hétfő este sikeresen kitakarítottam a szobámat, megpucoltam az ablakot, majd kipakoltam az addig a szoba közepén türelmesen várakozó dobozaimat. Kedden pedig vettem egy kilincset az ajtóra, merthogy nem volt, majd eltökítettük öcsémmel az ágynak nevezett romokat.
Most földön szivacson alszok, és ez így is fog maradni, mert nagyon kényelmes. Még függönyre, van szükségem, amiből ajtót fogok varázsolni a szekrényemre, valamint egy szőnyegre, amit a matracom alá/ köré fogok tenni. Már a szőnyeget is kinéztem, csak még meg kell rendelni.
