Hétfő, Szombat, hely

Másnap reggel közvetlenül a reggeli után útra keltünk és elautókázunk egészen Szombathelyig. Miután megtaláltuk a kempinget, ahol emlékeim és feljegyzéseim szerint a szállást foglaltam, kiderült, hogy valami nem kerek. Senki nem emlékezett az én szállásfoglalásomra, de még csak fel sem volt írva náluk semmi. Végül nem aludtunk az árokparton, mert volt szabad faházuk, pont, mint amilyet szerettem volna, - illetve kicsit lepukkantabb – de azért sikerült belém rakni az ideget. A következő mutatvány a bojlerrel volt. Merthogy meleg víz az nem volt, pedig összkomfortos faházunk volt, illetve dehogy volt összkomfortos, távol állt az attól, és még meleg víz sem volt, pedig olyan szép nagy bojler volt a falra akasztva, hogy joggal várta volna az ember. Gondoltam szóvá teszem a dolgot. Mondom a kishölgynek, mi az újság odabent a házban, erre ő teljes nyugalommal mondja, hogy persze hogy nincs meleg víz, mert az csak akkor van, ha fűtés is. Na, mondtam, akkor uccu neki, épp úgyis lehűlőben az idő, meg jön a vihar, inkább ne fázzunk, de legyen meleg vizünk. Erre ugrasztották „Józsit” a szakembert, aki első látásra sem volt már szomjas. Szakink nagy szakértelemről tanúbizonyságot téve hátra ment a faház mögé, majd kis idő múlva visszajött, hogy minden ok, kész a meleg víz. Én bebattyogok kisházba, nézem okosan a bojlert, nyitom a csapot, de semmi változás. Nézem a bojler kis lámpácskáját, ami üzembiztosságot jelez, de ugyanúgy semmi életre utaló jelet nem mutat. Nagy bután csavargatom kicsit az egyetlen csavaróját, de semmi. Kimegyek, szólok a nagy tudású szakinknak, hogy szerintem valami még mindig nem oké. Bejön a faházba, pálinkagőzöstül, mindenestül, okosan csavargatja a bojler egyetlen csavargatóját, majd még okosabban elzárja, majd megnyitja a bojler felé vezető vízcsapot, de semmi. Na akkor megnyugtat, hogy van közös zuhanyzó, és ott biza van meleg víz. Köszi!
Ezek után elhagytuk a szállást. Ennyi feszkó épp elég volt nekem nyaralásra. Elmentünk sétálni egy nagyot az egyik közeli arborétumba. Mint kiderült a sok turista látnivaló közül egyedül ez volt nyitva, lévén hétfő volt. Az arborétum egyébként nagyon szép volt, sok-sok növénnyel, és szép tavas, patakos, vízparti megoldásokkal.
Később még sétáltunk a város főterén is. Estére aztán egy balatonfelvidéki savignon blanc-al húzódtunk be hideg vizes faházunkba a vihar elől, ami még az első bekezdésben készült leszakadni. Végül vihar nem lett ,viszont a meleg víz hajnalra megérkezett. Valószínűsítem, hogy a bojler egyetlen baja a kis üzemképességet jelző lámpa meghibásodása volt, valamint sok idő kellett neki, míg a víz felmelegszik. Azért minden hátránya, és „Józsija” ellenére ez a kemping volt a legolcsóbb szállásunk a héten.