Reggel nagy örömmel hagytuk magunk mögött Szombathelyt, hogy Keszthely érintésével eljussunk Kaposvárra. Valami miatt úgy éreztük, feltétlenül látnunk kell a híres Festetics, vagy Helikon kastélyt. Már mikor odaértünk, kicsit feszült voltam, láttán a sort, ami a kastély csodás kertjében kígyózott. És az emberek arra vártak mind, hogy bejussanak az ódon épületbe. De át egyszer élünk, ezt a micsodát meg illik látni, hát beálltunk a sorba. Végül is a sorra panasz nem volt, mert viszonylag gyorsan haladt, hanem a pénztárnál a néni, ha sí maszkot visel, és stukkert nyom az orcámba, na akkor sem éreztem volna jobban, hogy ez biza’ rablás. Bent a kastélyban aztán sikerült bekeverednünk két rivális nyugdíjasklub közé. Volt ám csiszi-csoszi, a papucsokban, amit a bejáratnál kiosztottak, hogy az éjszakás takarítóbrigádnak ne kelljen padlót is vikszolnia. Aztán arról nem is beszélek, hogy szinte sehol, semmilyen információt nem leltünk arról, hogy mit is látunk éppen, sehol egy cetli, vagy tájékoztató leírás, így most csak annyit tudok mondani, hogy sok szép régi bútor, váza, óra, és festmény volt, amik fogalmam sincs kiket ábrázoltak.
Vettünk még jegyet a fantasztikus borospincébe, de mivel kocsival voltunk csak látogató és nem kóstoló jegyet. Nem is volt baj, hogy így döntöttünk, mert mikor másodjára tolták el a csoportos indulás időpontját, akkor úgy döntöttünk, kihagyjuk a dolgot.
Elautóztunk Kaposvárra, ahol sikerült pont a szállásunk előtt megkérdezni, hogy hol a szállásunk, és a megkérdezettnek sikerült elvezetnie minket a belváros másik felére. Azért mi kitoltunk a világgal, és sokára bár, de megtaláltuk a szállást. Ez a hely kapja a legkorrektebb, leg igényesebb szállásnak járó díjat a hétről. Az árban benne volt a légkondi és a reggeli, szép és igényes volt a szoba, és úgy általában minden klappolt.
Viszont a városban semmi extra nem volt. Persze lehet, hogy már fáradtak voltunk, és csak azért nem kapott meg igazán a város hangulata. Estebédeltünk a panzióhoz tartozó étteremben, mialatt a helység budijából nagyszabású ácsmesterek szabadítottak ki egy joviális idős hölgyet. Szóval, még a sekélyes szórakozásunk is megvolt. Este aztán sétáltunk egyet a belvárosban, ami olyan jól sikerült, hogy sikerült kisétálni az egész városból, aztán hamar nyugovóra tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése