Szinte egész délelőtt autóztunk Szegedről Székesfehérvárra. Ezek után kellemes meglepetés volt, hogy az utazásunk legszínvonalasabb szállására csöppentünk. És bizony a recepciós kislány is elvihette a hét legszebb recepciósa díjat. Miután összekaptuk magunkat, sétáltunk egyet a belvárosban, majd megnéztük rendre a bazilika altemplomát, a bazilikát, valamint a mellette álló kápolnát. A bazilika altemplomában, a templomot felvigyázó, szerintem pap bácsi, hosszasan, és érdekfeszítően mesélt, először az altemplomról, majd a bazilikáról, végül pedig az egész városról. Ezek után elmentünk köveket nézegetni, a romkertbe. Szép, patinás kövek voltak, mind.
Aztán a délután legmelegebb részét azzal töltöttük, hogy kisétáltunk abba a vendéglőbe, amit a tourinformban ajánlottak és rohadt messze volt, mind a belvárostól, mind a tourinformtól. A konyhájuk az jó volt, kétségtele, de az út odáig nem talán a hét legrosszabb sétája volt.
Az éj leszálltával aztán elautókáztunk a Velencei tóhoz, hogy holdsugárnál fürdőzzünk egyet, ami elég jó ötletnek bizonyult. Egyetlen félszem az volt, hogy meglovasítják a kocsi kulcsait a parton, de senki nem tett ilyet. Végül még hazafelé, egy hirtelen ötlettől vezérelve Pákozd felé vettük az irányt, hogy a kocsi reflektorának fényében megtekintsük a Pákozdi csata emlékére állított művet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése