Sopron kicsit köhögve indult. Egy hirtelen fesztiváli nap, kocsiban alvással megspékelve. Nem vagyok már tizenéves, reggelre pedig a hangom is elvitte magával kedvenc punk rock zenekarom. Azért egy kiadós kávé, egy nevetségesen lassú kiszolgálókkal megáldott kávézóban helyrerázott. Miután megkerestem éjszakai szállásomat, Kicsit szégyelltem magam, totál „fesztiválosan” bemenni akárhová, nem még abba az egyébként kifogástalan panzióba, ahol az estét fogom tölteni. Cserébe a recepciós lányt biztos jól megleptem, mikor egy óra múlva „well formed” jöttem le a szobából. Egyébként a recis kislány elvitte a leghosszabb és leghegyesebb körmű recepciósnak járó díjat a héten.
Elmentem a vasútállomásra, következő hetem útitársáért, aki késve bár, de vonattal érkezett. Némi délutáni szieszta után pedig sétáltunk egyet a belvárosban. A Tűztorony és egy főként Dali könyvillusztrációiból álló ideiglenes kiállítás volt, amivel adtunk a kultúrának. Este még elzarándokoltunk a Fertő tó partjára, ahol mólóról lábat vízbe lógatás történt, kellemes esti szélben. Késő esténket aztán egy palack soproni kékfrankos rozé mellett töltöttünk, mely joggal kiérdemelte a hét legrosszabb borát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése