Szeged

Csak így egyszerűen. Átautóztunk Pécsről Szegedre. Az út szép volt, de semmi extra. Egyedüli érdekessége néhány döglött csirke volt, ami elszórva szegélyezte utunkat egészen a Pick szalámigyárig. Szegények biztos valami teherkocsiról hullottak alá.
Szegeden aztán kiderült, hogy bizony nem minden magyar panzióban igaz, hogy 12-kor lehet beköltözni, érkezés napján 10-re meg ki kell költözni távozás napján. Mindegy is, meglett a szálás, amíg pedig várakoznunk kellett, elmentünk fagyizni a belvárosba. A szállás elfoglalása után elmentünk sétálni a vadasparkba. Majdnem loptam egy szurikátát, de aztán inkább nem vettem el a fatönk tetejéről, ahová őrségbe állították. Ezen túl pedig hallottuk bőgni az oroszlánokat. Szerintem minden állatnak meg volt határozva, hogy mennyi extra produkció után mennyi extra kaját kapnak, mert elég komolyan próbálta mindenki produkálni magát a látogatóknak, nem úgy, mint a veszprémi állatkertben. De erről majd napján.
Vadaspark után kajáztunk, végül pedig sétáltunk a Tisza parton egyet. A városból elég keveset láttam. Idegenvezetőm, nem volt egy nagy Szeged szerelmes, de hát én sem tudnék senkit kielégítően körbe kalauzolni Debrecenen. Persze Eger más lenne, dehát Eger, az Eger. Este végezetül még visszamentünk sétálni, és találtunk egy hangulatos kis helyet, ott aztán boroztunk, lassan mondhatom, szokásunkhoz híven. Kiváló villányi boruk volt.
Szörnyű, de Szegedről csak ennyit tudok írni, illetve, hogy volt egy szabadtéri hely, ahol Macskafogót vetítettek, de nem ültünk be.