Még utoljára felugatott a kezében a VZ 61 Scorpion. Lőpor és meleg vér szaga terjengett a levegőben. Baljával előkotort egy szál Gauloises-t a zsebéből, és meggyújtotta a kis géppisztoly forró csövéről, majd hanyag mozdulattal dobta a földre a kiürült stukát. Utána sem nézett, ahogy az, a bank márvány padlóján végigcsúszott. Nagyot szippantott a cigarettából. Blondes, egy aranyhajú lány jutott az eszébe. Megrázta a fejét, hogy kisöpörje a hívatlan vendégeket elméjéből. Odalépett a biztonsági őr, még friss hullájához, és kivette pisztolyövéből a fegyvert. Colt 1911 MK, nem is rossz egy ilyen dagadt kis pöcstől. Csőre töltötte, majd övébe tűzte. Egy találomra kiválasztott pulthoz lépett. Az ügyintéző kisasszony a pult mögött divatos, fekete, szarukeretes szemüvegben, véres fehér blúzban és fekete miniszoknyában lehetetlenül kifacsart pózban ült a székében. Hosszú sötétbarna haját kontyban összefogva hordta, míg üveges szemei a plafont bámulták. Bal kezének mutatóujjáról lassú egyenletességgel csöpögött a vér ugyanarra a márványpadlóra, amin nemrég még az életét kiontó fegyver csúszott keresztül. Bő fél percig nézte a fiatal testtel, a karcsú lábakat, csinos arcot, formás kis félgömböket a vér áztatta blúz alatt, majd ismét megrázta a fejét, hogy tisztára söpörje agyát a perverz gondolatoktól. Áthajolt a pulton, hogy megnyomhassa a pult alatt lévő "nagy piros gombot" ami a legközelebbi rendőr őrs közönyös kis kedd délelőttjét fordítja fel gyökerestől.
Komótosan ballagott felfelé az irodaház - vészkijáratnak szánt - lépcsőjén. Berúgta a tetőre vezető ajtót, és kilépett a kátránylapokkal borított placcra. Arcába csapott a Duna felől fújó szél. Szőke faja meglobbant. A párkányhoz lépett, és figyelte, ahogy a földszintre megérkeznek a rendőrautók, majd, mint a pánikba esett kis hangyák, szervezetlenül beáramlanak a rendőrök a bankba. Fellépett az épület peremére, elszámolt 100-ig, megfordult a tetőre vezető ajtó felé, felemelte nemrég szerzett pisztolyt, megcélozta az ajtónyílást és várt. Nem kellett soká várnia, amint megjelent egy alak homályos körvonala, gyors egymásutánban húzni kezdte a ravaszt, és kiürítette a tárat, a kifogyást jelző klikk-klikk után pedig hátra billent, széttárta karjait, és beledőlt az alatta elterülő mélységbe. Zuhantában összeszorította száját, és az eget nézte. Csupán látótere sarkából látta amint a körülötte lévő épületek ablakai gyors egymásutánban elsuhannak. A tiszta kék égen keresztülúszó bárányfelhőkre figyelt csupán. Könnybe lábadtak a szemei.
Odaát kisebb tömeg fogadta. 15-20 ember állhatott egy kupacban. Végignézett rajtuk, zsebébe túrt, kihalászott egy újabb szál cigarettát. Megtapogatta zsebeit, kissé zavarba jött, majd felnézett. - Nincs valakinek tüze? - Egy őszülő hosszú hajú motoros bőrdzsekit, és piros fejkendőt viselő borostás alak lépett elő a tömegből, mellkasán hatalmas lyuk tátongott. Égő zippo gyújtó volt a kezében. Most vette csak alaposabban szemügyre a tömeget. Ott volt a banki ügyintéző kisasszony, a biztonsági őr, és még sokan mások, legtöbbjükön lőtt sebek nyomai. Elmosolyodott, - Milyen jó, hogy annak a csinos kis tininek a testében nem tettem komoly kárt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése