Furcsa találkozás

Megállok az autóval a ház előtt, és kezdtem magam nagyon kínosan érezni. Mit keresek én itt, miért nincs csengő, mit keres itt egy vad idegen autó, és különben is. Motort bőgetni a világ legnagyobb parasztsága, annál csak egy halvány árnyalattal kulturáltabb dudálni. Félszegen épp csak ráleheltem mégis a dudára. A kürt alig hallhatóan, szinte csak nekem szólalt meg a butácska hangján. Aztán csak álltam ott, és egyre inkább azt éreztem, semmi keresnivalóm itt, csak hülyét csinálok magamból. Végül megszületett a döntés, elhúzok innen, mint ősszel a vadlibák, otthon pedig felsöprögetem álmaim romhalmazát. Még azért egy utolsót taszítottam a kormányon, minek hatására a kürt ismét hallatta enervált hangját. Még tíz másodperc, kilenc, nyolc, nyitom a kocsiajtót, hét és a redőny megmozdul, hangos kerregéssel húzódik fel. Egy pillanattal utána pedig az erkélyre kilibben egy angyal, kitárja hófehér szárnyait, könnyedén suhint kettőt, amivel a levegőbe emelkedik, hogy néhány pillanat múlva a karjaimban landoljon. Összefonódunk egy végtelen ölelésben, hogy aztán közösen emelkedjünk a fellegekbe. így repülünk most is éppen!